Mignone Manó süt

Rózsafánk

Porcukorral minden szép

2019. július 28. - Mignone Manó

20190708_063013.jpgMost, hogy végre lediplomáztam, és diplomás munkanélküli lettem, úgy érzem elérkezett az idő, hogy visszatérjek a blogoláshoz. Már csak azért is, mert a sütögetés megnyugtat, még ha nem is feltétlenül rendelkezem mestercukrász végzettséggel. Bár az álláshirdetéseket böngészve azzal talán jobban jártam volna.

Úgy döntöttem felcsapok egy receptkönyvet, aztán annak a sütinek a címét, amit elsőre megpillantok, azt megcsinálom. És a gép úgymond a rózsafánkként elkeresztelt becsapós nevű desszertet dobta számomra. A romantikus lelkemet megnyerő, amúgy csalóka elnevezés azért is furcsa, mert igazából a tészta nem kifejezetten fánk jellegű. Pontosabban nem kelt tészta, legalábbis az nem az, amit én találtam. Persze örömmel fogadom a korrigálásokat (amennyiben azok nem a direkt bunkózásról szólnak).

A hozzávalók a következők:

  • 3 db tojás
  • 3 ek kristálycukor
  • 3 ek tejföl
  • 2 dl tej (ami helyett én a sokkal autentikusabb tejszínt választottam, hiszen miért ne próbáljam meg az olvasókat lenyűgözni, meg különben is, ennyi kockázat még talán belefér)
  • és liszt, amennyitől nem lesz egy ragacsos massza, hanem normálisan összeáll ( a recept szerint fél kiló, de én már nem hiszek ezekben)

1_18.jpg

2_16.jpg

Az elkészítése egyszerű, mint az egyszeregy, már amennyiben az egyszeregy kiszámítása nem okoz nekünk gondot. Az alapanyagokat összekeverjük egy tálban, ha összeáll a tészta, kb. 1 cm vastagra nyújtjuk, és 3 méretű köröket szabdalunk benne.


20190708_060707.jpg

Ezeket egymásra illesztjük, a széleket pedig bevagdossuk.


20190708_061632.jpg

Aztán imádkozunk, hogy a forró olajban nem fog szétesni az egész. 

Igen, az első komoly logisztikai akadályba akkor ütköztem, amikor rádöbbentem, hogy a 3 körnek össze kell állnia, tehát nem csúszhatnak le egymásról. Márpedig nyújtás közben értelemszerűen valamennyire be kell lisztezni a tésztát, amitől könnyen szétválnak. Innentől kezdve nem tartják egymással a kapcsolatot, és még Messengeren sem fognak egymásnak üzenetet írni. Ja, várjunk csak, egy pillanatra összekevertem a dolgot az egyetemi kapcsolataimmal. Na de visszatérve a fánkhoz: komoly mérföldkőhöz értem. Először megpróbáltam beleszúrni egy fogpiszkálót, hogy összetartsa a kis rószakosarat, de rájöttem, hogy ez egy retardáltság, mivel balesetveszélyes, ÍGY SZIGORÚAN NEM AJÁNLOM EZT A MÓDSZERT SENKINEK! A fogpiszkáló könnyen elveszik a tésztában, és komoly sebeket hagyhat. 

Más módot kellett találnom. Bevizeztem hát a tetejüket, és megpróbáltam őket erős nyomásokkal egymásra tapasztani. A műveletet siker követte. A forró olajban hosszasan pörkölődő fánkok szép aranybarnára sültek.

Aztán beleharaptam az egyikbe, és rájöttem, hogy nyersek maradtak középen. Ekkor nagyon dühös lettem és kidobtam a kukába. A következőt is kisütöttem, de az is nyers maradt. Végül a képen látható felső két-három fánk sikerült jól, mert csak azok nem maradtak nyersek, de ki kellett pótolnom a helyet egy kép erejéig. Viszont a felsők, azok rendkívül szépek lettek, főleg porcukorral meghintve.

Összefoglalva ez a recept egy rakás szar, ha jót akarsz magadnak, messzire elkerülöd. Viszont egy kudarc még nem a világvége. A következő részben egy interneten népszerű recept alapján fogok dolgozni, és ezer százalékig tudom, hogy az sikerhez vezet. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mignone-mano-sut.blog.hu/api/trackback/id/tr9414983474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vakegér II 2019.07.29. 00:25:27

Igyekszem elkerólni, hogy sértő legyek, de néhány dolgot helyre kellene tenni:
A (profi) cukrásznak ugyan nem szükséges diploma, de nagyon sok elméleti, gyakorlati ismeret, és mély alázat szükséges. Az anyaghányadot és a technológiát szigorúan be kell tartani. Az agyrém. hogy tej helyett jobb a tejszin (az mitől is autentikusabb?), meg annyi liszt, hogy ne legyen ragacsos. Ilyen nincs, Persze mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, de nem árt elkerülni a Mek mesterek sületlen hülyeségeit.
Amit csináltál, annak sem a receptje, sem a készítési/sötési módja nem jó.
Az egyetemen nyílván gyakoroltad a neten való keresést. Tehát munkára fel. Van ott néhány kiváló cukrász (Nem a Kati nénire gondolok, aki az unokáinak kiváló palacsintát tud sütni), tölük érdemes ezt-azt kipróbálni. Ez nem a rekllám helye, ezért nem javasoltam honlapokat, de ha kéred, tudok néhány kitünő bloggot (az enyémet nem is említve), ahonnan valóbal hiteles receptet és készítési módot találsz.
Kellemes sütögetést!

Mignone Manó 2019.07.30. 04:41:44

@vakegér II:

1. Szerintem te félreérted a blogom jellegét, ugyanis ez egy PRÓBA volt, első próbálkozás, tehát nekem nem az volt a célom, hogy elsőre tökéletes legyen, hanem az, hogy valósághűen bemutassam, milyen bonyolult elkészíteni adott receptet. Magyarországon ez a műfaj nem ismert annyira, de ajánlom, hogy böngéssz kicsit a neten.
2. Igen, rájöttem, hogy nem jó a recept, többek között az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy random receptek alapján sütni nem mindig kifizetődő. De szerintem azért ez kicsit is intelligensebb olvasóknak lejött.
3. Elég frusztrált lehetsz, ha feljössz másik ember blogjára, aminek az alap koncepcióját sem érted, kritizálod, majd pedig a saját blogodat reklámozod. Sajnos erre jobb szót nem találok, minthogy szánalmas.