Most, hogy végre feltámadtam hamvaimból, és visszatértem a Pokolból, - azaz véget ért nagyjából a vizsgaidőszakom (már csak 1 vizsgám van hátra) - újult erővel csaphatok bele a lecsóba, már ami a blogomat illeti. Bár a lecsót hanyagolnám, ha nem gond, mert egyrészt mindig 5 napig ég tőle a gyomrom, másrészt pedig nem kínzom magamat holmi normális étellel. Én Mignone Manó vagyok, aki desszerten, és édességen él. Vállalom a diabétesszel és odvas fogakkal járó kockázatot. (Igen, tulajdinképpen ez egy szóviccnek indult, csak aztán kicsit félresiklott). Egyébként szintén elgondolkodtató, hogy vajon helyesen írtam-e az első mondatot, már ami a nagykötőjeleket illeti, de - mivel egy flegma szemét vagyok - térjünk át a gofrira.
Imádom az Earl Greyt, gondoltam jó ötlet gofrit kreálni belőle. Saját felelősségre ildomos kipróbálni, bár aki szereti a mézeskalács ízét, az ezt is imádni fogja. Bár a nagyim megmondta nekem, hogy imádni csak Istent lehet, és... na jó haladjunk, nem tudom mi ütött most belém.
A hozzávalók a következők:
- 2 bögre liszt
- másfél bögre porcukor
- másfél teáskanál szódabikarbóna
- 1 teáskanál fahéj
- fél teáskanál szerecsendió
- fél teáskanál szegfűszeg
- 1 csomag vaníliáscukor
- fél teáskanál só
- 100 ml víz
- 1 filter Earl Grey tea
- 2 teáskanál karobpor
- 2 tojás
- 3 evőkanál olaj
- 50 ml tej
Tehát...
Hihetetlenül bámulatos feladatokat kell végrehajtani a recept manifesztálásához. Az egy dolog, hogy a száraz hozzávalókat össze kell keverni. De kapaszkodjatok meg...
...teát is forralnunk kell hozzá. Igen, jól hallottátok. Nem könnyű, tudom, de ha összeszedjük a bátorságunkat, akkor talán sikerülhet.
Itt jön a szituáció legmegdöbbentőbb része: a száraz hozzávalókhoz hozzáöntjük a nedves hozzávalókat, valamint hozzáütjük a tojásokat is. Fantasztikusak vagyunk!
Ezután fogunk egy kanalat, gödröset, vagy fából barkácsoltat, esetleg egy gyártósorról szabadultat, amit kínai munkások festettek le 5 jüanért. De ezt egyén válogatja, mindenkinek a fantáziájára bízható a döntés. Segédeszközünkkel megkavargatjuk a kavargatni valót.
Majd pedig beleöntjük kecses mozdulatokkal a tésztát a sütőbe - mármint a gofrisütőbe - és megsütjük reggelire. Vagy ebédre, vagy vacsorára. Ezután kiszedjük a sütőből, rátesszük egy tányérra, és megesszük. A képen egy gofrisütő kiálló kockái láthatók. Biztos sokat edzett... Igen, ezt teszi az emberrel a vizsgaidőszak, megöli a lelket, és megfosztja az embert a humorérzékétől. Mindenesetre sok szerencsét az elkészítéséhez!
