Imádom Nagyim vaníliás pudingját, úgyhogy elérkezett az idő, hogy elkérjem tőle a receptjét. Az előző bejegyzésem alapján felmerülhet a kérdés, hogy mi ez a puding mánia mostanában nálam. A válasz egyszerű: fogalmam sincs. De talán a könnyedsége az oka.
A karácsonyi szezon után ugyanúgy kívánom az édességet, mint korábban, viszont az alakomra is ügyelnem kell. Nyilván nem állítom, hogy a pudingok nem hizlalnak, viszont koránt sem olyan telítők, mint két tekercs bejgli, öt szelet zserbó, és még egy tucat hókifli. Na me persze roppant egyszerűen, és gyorsan elkészíthetők. Úgyhogy tettem vele egy próbát.
A recept itt található hozzá:
- fél liter tej (400 ml+100 ml)
- 2 csomag vaníliás cukor
- 5 evőkanál kristálycukor + 1 evőkanál barnacukor (vagy, ha nincs otthon barnacukrunk, akkor helyette nyugodtan mehet sima kristálycukor)
- 1 egész kocka margarin (250 gramm)
- 2 teáskanál vanília aroma
- 4 csapott evőkanál liszt
Az első lépés a száraz hozzávalók összekeverése. Igazából ez nem nagy ördöngösség. A fél liter tejből öntsünk hozzá annyit, amennyinek a segítségével csomómentesre lehet kevergetni. Tapasztalataim szerint olyan 100-150 ml tej tökéletesen megfelel a célnak. A többit addig tegyük félre.
Eközben már fel is rakjuk a tűzhelyre egy kis lábosba a margarint felolvasztani. Kisvártatva megtörténik a csoda, úgyhogy mehet a forrongó margarinba a vanília aroma, na meg a maradék tej. Várunk, amíg az egész folyadék el nem kezd bugyborékolni.
Ha már forr, akkor félretesszük egy kicsit a tűzről, és óvatosán hozzáöntjük a másik keveréket. Igyekezzünk fénysebességgel végrehajtani a feladatot, mert szerencsés, ha forró marad a krém, mikor visszatesszük a tűzhelyre. Takaréklángon kevergetjük tovább az egészet innentől kezdve. Szinte pillanatok alatt be fog sűrűsödni, de azért kevergessük pár percig, biztos ami biztos.
Innentől kezdve a folyamat opcionális része következik, ami az egyén fantáziájára van bízva.
Ezután kelyhekbe szórunk háztartási kekszet, majd egy kis pudingot öntünk rá. Még egy kis háztartási keksz, még egy kis puding.
De itt még koránt sincs vége. Hiszen hol marad a dísz? A dekoráció? Törjünk hát össze kevés kekszet, és hintsük meg vele a tetejét. Sőt, ezúttal megragadtam az alkalmat, és csokireszelékkel tálaltam. Ugye milyen szép?
