Sikerült elkészítenem életem első fonott kalácsát, amiért most eléggé büszkének érzem magam. A kalács rengeteg dolgot szimbolizál, ezért is döntöttem úgy, hogy muszáj próbát tennem vele, és szerintem ezt a bizonyos próbát sikerült is kiállnom.

Azonban mielőtt kitérnék ennek a csodának a megalkotására, azért felsorolnám a hozzávalókat is. Mégsem dobálhatunk egy tálba random alapanyagokat. Vagyis megtehetjük, csak akkor előfordulhat, hogy amit megalkotunk, az nem egy ehető valami lesz, hanem egy rakás... öhm, elnézést, nem fogok a blogon csúnyát mondani. Szóval, akkor a hozzávalók a következők:

Hozzávalók:

• 2 bögre liszt + még kb. fél bögre a gyúráshoz, nyújtáshoz, stb.
• 1 tk só
• 1 ek olaj
• 2 ek cukor (+1-2 tk az élesztőhöz)
• kb. fél bögre langyos víz/tej (de lehet, hogy picit több)
• 50 gramm élesztő
• 2 db tojás + 1 db tojás a megkenéshez
• 2 db alma (bármilyen jó)
• Opcionális: szeretet és kölcsönös megbecsülés

Akkor lássunk is hozzá!

A száraz hozzávalókat és az olajat összekeverjük egy nagy tálba (tényleg jó nagy legyen).

Eközben egy külön pohárban langyos, cukros(1-2 teáskanál cukor) vízbe morzsoljuk az élesztőt, ami ha felfutott, bekerülhet a liszthez. Ezután összedolgozzuk a tésztát, de ekkor még eléggé morzsa jellegű. Úgyhogy hozzá kell ütnünk a 2 tojást. Ekkor már szépen összeáll az egész. 

A tetejét meghintjük liszttel, a tál belső oldalát pedig kicsit kiolajozzuk, hogyha megkell a tésztánk, akkor ne tapadjon oda. A tálat lefedjük, és hagyjuk vagy 2 órán át kelni. Hozzátenném, hogy én a kályhára raktam, és figyeltem, hogy le ne égjen az alja. A lényeg, hogy valami relatíve meleg helyet találjunk neki. 

2 óra kelesztés után kis gombócokat formázunk a tésztából, attól függően, hogy hány fonással szeretnénk elkészíteni. Én 4 gombócot formáltam belőle. Ezeknek is adunk fél óra kelesztési időt.

Egyébként itt megemlíteném, hogy a kalácson a fonásnak szakrális jelentősége is van, amit készítése közben tudtam meg. Egyrészt a kalács szimbolizálhat létrát is a túlvilágra, tehát egyfajta spirituális megnyílásra mutathat rá. Másrészt pedig a fonás maga az összetartozást is jelképezheti, főleg, ha maga a sütemény sem hosszúkás, hanem kifejezetten kerek, vagy pedig kör alakú. Szokták mondani, hogy a fonatok, mint egymást átölelő kezek érintkeznek egymással. És a számuk is fontos. A páros számok általában már egy beteljesedett állapotra utalnak, egyensúlyra, egységre, míg a páratlan számok sokkal dinamikusabbak, hiszen egy instabilitásból lendülünk egy kiegyenlített állapotba. A 4 egyébként a világ teljességének a motívuma: 4 évszak, 4 elem, 4 égtáj, 4 vérmérsékleti típus -> szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus. Tehát egy egyszerű péksütemény is rejthet magában többlet jelentést, ha nagy odafigyeléssel próbáljuk elkészíteni azt. 

Ráadásul ha már almával töltöttem meg a négy mini-tésztámat, akkor az almáról is muszáj pár szót ejtenem. Abban a kontextusban, amelyben én használtam fel, az alma gömbalakja miatt szintén jelképezheti a teljességet is, de én elsősorban termékenységi és szerelmi jelentősége miatt használtam fel. Tehát alapvetően egy olyan jellegű gyümölcs, amely szimbolizálhatja az összetartozást, és a kapcsolatok gyümölcsözőségét. Persze azért ennél sokkal több titkot rejt magában, bár a legtöbb szorosan összefügg a teljesség és az emberségesség fogalmával, innen a mondás: "Nem esik messze az alma a fájától". Tehát ebben a kontextusban a gyerek/leszármazott/ember az alma, a fa pedig az ős/szülő/Isten. Ezért is mondom, hogy szakrális jelentősége van. Itt is igazából a kapcsolat, és az összetartozás a lényeg. Gyönyörű szimbólum, és rendkívül finom gyümölcs az alma. De most ezután a rövid kitekintő után térjünk is vissza a recepthez.

Megcsináltam a fonást, bár nem ez lett életem legszebb munkája sajnos. Tényleg mentségemre szóljon, hogy ez életem első kalácsa. Utólag rádöbbentem némi kutatás után az interneten, hogyha talán nem a tetejétől kezdtem volna a fonást, hanem a közepétől a két vége felé, akkor mondjuk nem két rohadt nagy bumszli lett volna a két végén. Na mindegy.  Ez is szimbolizál valamit: azt, hogy türelmetlen vagyok és fejjel megyek a falnak, ahelyett, hogy alaposabban utánajárnék a dolgoknak. 

Viszont annak ellenére, hogy a fonatok kicsit egyenlőtlenre sikeredtek, legalább fel véltem fedezni bennük egyfajta dinamikát, ahogyan a tetején és az alján eléggé letisztultan az egyik fonat átöleli a többit. Miután a tetejét megkentem tojással, beraktam 200 fokon sülni, legalább egy teljes órára. 

Szóval... Oké, elfogadom, hogy talán nem ez a legszebb kalács a világon. Eléggé szétrepedt, és inkább vaskos lett, mintsem hosszúkás. DE szeretettel készült, és igazából finom is lett. Legközelebb már sokkal nagyobb tapasztalattal vágok neki, és igyekszem profibban "fonni".  Bár így jobban szemügyre véve azért az az aranybarna csillogás a tetején megvan. Kicsit repedt, kicsit dagadt, de az enyém. Mindjárt elsírom magamat a meghatódottságtól.