Azért is ezzel a sütivel szeretném online naplóm előtt megnyitni az utat a további receptek számára, mert most, így szeptember végén, az ősz elején tökéletesen illeszkedik a hangulatomhoz.
A fahéjas, szegfűszeges ropogós tészta, az édeskés, mégis enyhén savanykás almapudinggal számomra mindent elmond, ami az őszről szól. A meghittséget. A nyugalmat. Nem a citrusok dominálnak benne, mint ahogyan azt a nyári édességek extravagáns, frissességgel telt íz világától elvárhatjuk. Viszont messze nem olyan telítő, mint például a bejgli, ami nálunk a tél kihagyhatatlan kelléke. Amit imádunk, mégis, minden egyes harapás egyszerre vonzza magával a következőt, és a bűntudatot is, ha az egyre szorgosabban felszökkenő kilókra gondolunk. Az őszi édességek mások, így ez az almapudingos kosárka is más.
Hozzávalók
A pudinghoz:
v 500 ml almalé
v 1 zacskó vaníliás pudingpor
v 4-5 evőkanál cukor
A tésztához:
v 250 gramm liszt
v 2 evőkanál cukor
v fél teáskanál só
v fél teáskanál szerecsendió
v fél teáskanál szegfűszeg
v 1 teáskanál fahéj
v 250 gramm vaj/margarin
v 1 felespohár jéghideg víz
v fél felespohár barackpálinka (de jó másmilyen is)
A dekorációhoz:
v 1 db szép nagy alma
v 3 evőkanál cukor
v 1 teáskanál fahéj
v 1 kávéskanál szódabikarbóna
v 100 ml almalé
Most pedig lássunk hozzá.
Micsoda izgalmak, kérem szépen!
1. Lépés - Az almapuding elkészítése
Na tehát, azért ezzel láttam hozzá a munkafolyamatnak, mert a pudingnak ki kell hűlnie, mire a kosárkába kerül. A kosárkáknak is ki kell hűlniük, de nekik ez gyorsabban megy. A képen ízlésesen elhelyezve láthatjuk, ahogyan ott ácsorog az almaleves mérőedény (400 ml), baloldalt bármilyen bolti vaníliás pudingpor, jobbra lent pedig kristálycukor. Természetesen nem von maga után büntetést, ha valaki barnacukrot, nádcukrot, melaszt, vagy kókuszvirágcukrot használ a megszokott helyett. Ízlés kérdése.
Az almaléből 350 ml átöntünk egy edénybe, és felforraljuk. Nem az összeset, méghozzá azért sem, mert a maradékkal keverjük össze a pudingport és a cukrot. Ez azért is fontos, hogy ne legyen a puding csomós. Ugyanis nem mindenki olyan perverz ez ügyben, mint én, aki imádja a csomóspudingot. Ez a furcsaság annak tudható be nálam, hogy a nagyim pudingja mindig rettenetesen csomósra sikeredett. Viszont ha létezik ízélmény tekintetében tökéletes puding, na az az volt. Azóta sem sikerült leutánoznom, pedig megadta a receptjét. Így jártam, a csomókkal pedig megbarátkoztam.
A végeredménye a pudingnak, valahogy így fest. Fontos, hogy mielőtt a külön összekevert krémet fokozatosan beleöntenénk a forró almalébe, vegyük le egy pillanatra a tűzről, nehogy odakapjon.
2. Lépés - Az alma dekoráció
Az alma dekorációhoz a kosárka tetejére szükségünk lesz további 100 ml almalére, egy almára, egy nagyon kevéske szódabikarbónára, fahéjra, és ami nagyon fontos – cukorra.
Miután az almát meghámozzuk úgy, hogy az almán a lehető legkevesebb héj, és a lehető legtöbb alma maradjon, különleges technikával felkockázzuk. Hogy egyszerűbbé tegyük életünket, körbe vágjuk a csumáját, egy hasábot kapva így. Ezzel a mozdulattal mindenféle egyéb vacakolás nélkül szabadulunk meg a nemkívánt részektől. A procedúra a gyümölcs felkockázásával ér véget.
Ezt követően az almalevet és a cukrot összeöntjük. Vigyázzunk azonban, nehogy túlmelegedjen a lábos, és esetleg felrobbanjon.
Ahogyan arra is ügyeljünk, hogy ne hagyjuk ott egy óráig a forrongó almalevet, mert mire visszanézünk rá, megeshet, hogy egy ocsmány karamellizált, elszenesedett paca szörny fog belőle kikelni.
Ha a cukor kellően feloldódott, beledobhatjuk az almát. Természetesen nem szó szerint dobjuk bele, mint ahogyan a kosárlabdát dobjuk játék közben, hanem a spatulával finoman belesöpörjük a gyümölcsöt az edénybe.
Ma valamiért nagyon Humor Herold kedvemben vagyok, és nagyon túlmagyarázok mindent. Na mindegy.
Az almát érdemes jó sokáig főzni, hadd puhuljon meg, hadd vegye fel azt az édes-savanykás aromát, ami majd meghatározza az egész édességnek a hangulatát.
Ha már elérkezettnek ítéljük az időt hozzá, hintsük rá óvatosan(!) az egy kávéskanálnyi szódabikarbónát, és ami szintén nagyon fontos, a fahéjat semmiféleképpen sem mellőzhetjük. Azért mondom, hogy óvatosan a szódabikarbónával, mert amikor beleszórjuk, elkezd habzani pár másodpercig. Tudni fogjuk, mikor készültünk el, abból, hogy lé be fog sűrűsödni, és elég intenzív karamellizálódásba kezd.
3. Lépés – A kis kosarak
Elérkezett hát az idő, hogy hozzálássunk a tésztához, mivelhogy nem szénából fogjuk fonni a kosarat a desszerthez. Itt fogunk egyébként a legnagyobb akadályokba ütközni. Az én személyes kedvencem, igaz. Azonban tény, hogy magát a kosárkákat elkészíteni igencsak macerás folyamat. Ennek vagy az én bénaságom az oka, vagy egészen egyszerűen az, hogy nem találtam meg még a megfelelő eszközt, aminek a segítségével esztétikailag megfelelő módon vitelezhetném ki a megvalósítását. Mindjárt mutatom is, hogy mire célzok ezzel.
A tésztához szükségünk lesz sóra, ami a képen az a rózsaszín. Himalája-só, azért rózsaszín. Hogy mégiscsak édes maradjon, hozzá kell adnunk kristálycukrot is. Fűszereink közül a fahéj, a szerecsendió, és a szegfűszeg fog hű segítőnek bizonyulni. Mint minden linzertésztánál, vagy pitetésztánál, itt is létszükséglet a jéghideg vaj/margarin, nálam most margarin. Illetve a jéghideg víz. A feles pohár nálam egy érvényes mértékegységet jelöl. Nem is véletlen, ugyanis a különlegesség a receptben a barackpálinka, ami szintén belekerül. A liszt pedig nyilván az alapja az egésznek. A recept 250 grammot ír, de ne bízzunk benne. Hazudik, tapasztaltam, hogy nem lesz elég, és még egy kb. 50-100 grammra szükségünk lesz.
Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd a nedves hozzávalókat is, a margarin felkockázását követően. Ez annyiban fogja megkönnyíteni a dolgunkat, hogy nem egy jéghideg tömböt kell majd nyomkodnunk, hanem sokkal egyszerűbben fog szétmállani a kezünkben a vaj. Erről a munkafolyamatról nem sikerült képet készítenem, mivel én hülye, mind a két kezemmel belenyúltam a „dologba”, és onnantól kezdve olyan lett mind a két kezem, mintha gipszbe nyúltam volna. Sajnos senki sem volt a közelembe, akit megkérhettem volna, hogy fényképezzen le, a macskáimon kívül, akik egyébként egész nap terrorban tartottak a folyamatos rohangálásukkal.
De a végeredmény valahogy így fest.
Ez a tészta fotogénebb, mint én. Lássuk kinyújtva.
Remek. Figyeljünk arra, hogy hozzávetőlegesen 1 cm-re, vagy annál picit vastagabbra nyújtsuk. Vegyünk egy kisebb tálkát, vagy bögrét, és inkább formázzunk velük kevesebb kosarat, de azok ne szakadjanak vagy törjenek szét, minthogy legyen 10 db nyomott. Nekem így 4 jött össze, és nem lettek lyukacsosak, nem szakadtak szét. Majd mindjárt kifejtem, hogy miért áll fenn ez a veszély. Egy muffinsütő alját kivajazzuk, vagy jó alaposan átdörzsöljük olajjal. Ha nincs muffinsütőnk, akkor alternatívaként szerintem formázhatjuk csak úgy magában. A veszély, amit az előbb említettem viszont ugyanúgy fennáll.
A lényeg, hogy a képen látható virág alakjára kell benyomkodnunk az oldalát azoknak a kisebb köröknek, amiket a tésztából kivágunk. Látható viszont, hogy ennek hatására az oldala megvastagodik. Tehát ahogy sül, a súly le fogja húzni. Azért kell a muffinsütő hátulján szétteríteni. Ha elkészültünk vele, 200 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütjük, vagy ameddig arany barnák nem lesznek.
Ha minden kihűlt, a tészta is, a puding is, és az alma is, akkor finom mozdulatokkal lehámozzuk a kosárkákat a tepsiről. Természetesen nekem nem kapott oda egyik sem, ezért nem kellett sajtreszelővel kapargatnom a szélüket fél órán át.
A krémet finoman belehelyezzük és egyenletesen elsimítjuk bennük. Ezután jöhetnek a kis almadarabkák is.
Íme tehát az Almapudingos Kosárkám kész állapotban. Talán születtek már náluk szebb almapudingos kiskosárkák is, de ezekben van egy különleges adalékanyag (a pálinkát leszámítva, amire most nagyon szükségem lenne), mégpedig a szeretet.
