Az előző részek tartalmából: Epercsokis Browniet sütöttem, de meglepetésnek szántam, hogy mihez használtam fel a tökéletesen omlós, gyümölcsaromás desszertet. Íme, most lehull a lepel. Hallottatok már a Süti Nyalókáról? Ha nem, képzeljétek el, hogy nyammogjátok a Browniet. A csoki lágy íze kényezteti az ízlelőbimbóitokat. És most képzeljétek el, hogy a Browniet kis golyók formájában felszúrjátok egy-egy pálcikára, és belemártjátok még több csokiba. Nincs mit magyaráznom ezen.
A kérdés nem az volt, hogy mennyei lesz-e az íze, hanem az, hogy milyen kreatívan tudok formát alkotni a sütit felhasználva, Halloween alkalmából. Ezért döntöttem úgy, hogy emberalakokat kreálok, illetve kis macskákat, szellemeket. Ezért zöld a színük. Gondoltam elengedhetem a fantáziámat, és kicsit lehet groteszk a végeredmény. És annak ellenére, hogy eredetileg apró édesség gyermekeimet „gonosznak” szántam, leginkább morcosra sikeredtek. Sőt, a környezetem elbírálása alapján inkább „cukinak”.
A Browniehoz a receptet itt találjátok.
A hozzávalókat nem sorolgatnám, kell hozzá csoki, ételfesték és habtejszín, plusz értelemszerűen a Brownie sem hiányozhat. Én 2 tábla epres csokit, illetve 2 tábla fehér csokit használtam fel most, ezeket egy-egy doboz (fejenként 200 ml), habtejszínnel olvasztottam fel.
A habtejszínt mikróba tesszük, belekockázzuk a csokit, majd jól megkeverjük. Ezután érdemes hűtőbe tenni pár órára őket. A fehér csokit illetően nem spóroltam az ételfestékkel. Erős, intenzív színt kívántam végeredményül.
A Browniet formálhatjuk mi magunk is gömböcökké, ez esetben valamilyen pálcikát, szívószálat szúrunk óvatosan beléjük. Én a macerásabb, viszont precízebb megoldást választottam. Vettem egy Cake Pop szilikonos tepsit, amihez automatikusan jártak pálcikák is. 
A mélyedéseket megtöltöttem sütivel, majd ráhajtottam a forma másik részét. Így a feleslegek a gömbök oldalára simultak. A látvány picike repülőcsészealjakra emlékeztetett. Miután ezeket a részeket eltávolítottam, ismét ráhajtottam a másik részét a szilikonnak, összepattintottam őket, és beleszúrogattam a pálcikákat a golyókba. Így, vagy úgy oldjuk meg a feladatunkat, a lényeg a hűtés. Tapasztalatom mondatja velem: ide nem elég a hűtő ereje, egy éjszaka a fagyasztóban, és olyan tökéletes golyókat kapunk, hogy biliárdozni lehet velük.
Mivel most boszorkányt akartam csinálni, meg varázslómestert, meg kismacskát, ezért ezen kívül gyúrtam a jószágnak füleket, a házaspárnak pedig kalapokat is. Nehéz szülés eredménye, de meglett. Ezek is mentek a fagyasztóba. Ezeket majd fogpiszkálóra szúrva fogjuk mártogatni, hogy ne maszatoljuk össze teljesen magunkat.
Miután kellőképpen szilárd formát öltöttek fel, a csokit kivesszük a hűtőből, és indulhat a móka. A habzsolháp típusok legnagyobb örömére szolgálhat az a folyamat, amikor is a csokiba frissen belemártva haraphatnak bele a csodába.
A művész hajlamúak, mint én, pedig az első mártást követően ismét fagyasztóba zárják a tüneményeket, és ezt a folyamatot minden egyes „száradást” követően megismétlik, vagy háromszor. Nem spórolunk a csokival. Ha már adott egy szilárd héj a Brownie gömböcök számára, akkor hozzáláthatunk a pingáláshoz. Szemeket, szájakat rajzolunk rájuk fogpiszkálóval. És ismét jöhet a fagyasztó.
Hogy milyen a végeredmény? Nekem tetszenek. Talán hangulatra nem egyértelműen jön át a halloweeni lidércnyomás, de a lelkemhez nőttek. Nem jó szívvel, de végül legyűrve a bűntudatunkat, megettük őket.
Ez így leírva viszont tényleg horrorisztikus…
