Most, hogy végre lediplomáztam, és diplomás munkanélküli lettem, úgy érzem elérkezett az idő, hogy visszatérjek a blogoláshoz. Már csak azért is, mert a sütögetés megnyugtat, még ha nem is feltétlenül rendelkezem mestercukrász végzettséggel. Bár az álláshirdetéseket böngészve azzal talán jobban jártam volna.

Úgy döntöttem felcsapok egy receptkönyvet, aztán annak a sütinek a címét, amit elsőre megpillantok, azt megcsinálom. És a gép úgymond a rózsafánkként elkeresztelt becsapós nevű desszertet dobta számomra. A romantikus lelkemet megnyerő, amúgy csalóka elnevezés azért is furcsa, mert igazából a tészta nem kifejezetten fánk jellegű. Pontosabban nem kelt tészta, legalábbis az nem az, amit én találtam. Persze örömmel fogadom a korrigálásokat (amennyiben azok nem a direkt bunkózásról szólnak).

A hozzávalók a következők:

• 3 db tojás
• 3 ek kristálycukor
• 3 ek tejföl
• 2 dl tej (ami helyett én a sokkal autentikusabb tejszínt választottam, hiszen miért ne próbáljam meg az olvasókat lenyűgözni, meg különben is, ennyi kockázat még talán belefér)
• és liszt, amennyitől nem lesz egy ragacsos massza, hanem normálisan összeáll ( a recept szerint fél kiló, de én már nem hiszek ezekben)

Az elkészítése egyszerű, mint az egyszeregy, már amennyiben az egyszeregy kiszámítása nem okoz nekünk gondot. Az alapanyagokat összekeverjük egy tálban, ha összeáll a tészta, kb. 1 cm vastagra nyújtjuk, és 3 méretű köröket szabdalunk benne.

Ezeket egymásra illesztjük, a széleket pedig bevagdossuk.

Aztán imádkozunk, hogy a forró olajban nem fog szétesni az egész. 

Igen, az első komoly logisztikai akadályba akkor ütköztem, amikor rádöbbentem, hogy a 3 körnek össze kell állnia, tehát nem csúszhatnak le egymásról. Márpedig nyújtás közben értelemszerűen valamennyire be kell lisztezni a tésztát, amitől könnyen szétválnak. Innentől kezdve nem tartják egymással a kapcsolatot, és még Messengeren sem fognak egymásnak üzenetet írni. Ja, várjunk csak, egy pillanatra összekevertem a dolgot az egyetemi kapcsolataimmal. Na de visszatérve a fánkhoz: komoly mérföldkőhöz értem. Először megpróbáltam beleszúrni egy fogpiszkálót, hogy összetartsa a kis rószakosarat, de rájöttem, hogy ez egy retardáltság, mivel balesetveszélyes, ÍGY SZIGORÚAN NEM AJÁNLOM EZT A MÓDSZERT SENKINEK! A fogpiszkáló könnyen elveszik a tésztában, és komoly sebeket hagyhat. 

Más módot kellett találnom. Bevizeztem hát a tetejüket, és megpróbáltam őket erős nyomásokkal egymásra tapasztani. A műveletet siker követte. A forró olajban hosszasan pörkölődő fánkok szép aranybarnára sültek.

Aztán beleharaptam az egyikbe, és rájöttem, hogy nyersek maradtak középen. Ekkor nagyon dühös lettem és kidobtam a kukába. A következőt is kisütöttem, de az is nyers maradt. Végül a képen látható felső két-három fánk sikerült jól, mert csak azok nem maradtak nyersek, de ki kellett pótolnom a helyet egy kép erejéig. Viszont a felsők, azok rendkívül szépek lettek, főleg porcukorral meghintve.

Összefoglalva ez a recept egy rakás szar, ha jót akarsz magadnak, messzire elkerülöd. Viszont egy kudarc még nem a világvége. A következő részben egy interneten népszerű recept alapján fogok dolgozni, és ezer százalékig tudom, hogy az sikerhez vezet.