Nem tudom, hogy mi a hivatalos magyar megfelelője, de a Croque Monsieurt kb. úgy is lefordíthatnánk, hogy „Ropogós Úr”. Ropogós, ugyanis az eredeti recept egy melegszendvics fajtát takar, amit serpenyőben forgatunk és pirítunk meg. Azonban én ezúttal eszközöltem egy kis változtatást, és pizzatésztában sütöttem meg reggelimet. Voici la préparation pour notre Croque Monsieur (remélem ez így helyes franciául).

Először a pizza tésztát kell elkészítenünk. Az élesztőt a langyos víz felében felfuttatjuk, de előtte rakunk bele egy teáskanál cukrot még, illetve 2 evőkanál lisztet. Ezután félrerakjuk. Eközben a lisztből 500 grammot, a cukrot, a sót, és alternatív jelleggel bármilyen számunkra kedves fűszert beledobunk, majd összekeverjük. Ha ezzel is sikerrel jártunk, jöhet a víz másik fele és az olaj. Kifejezetten ajánlatos prémium minőségű extra szűz olívaolajat használni. Ha az élesztőnk felfutott, akkor hozzáadjuk a tésztánkhoz ezt is. Összegyúrjuk az egészet. Nem kell csodálkozni azon, hogy ekkor még tapadós, és picit nedves maradt. Letakarjuk és egy órán át hagyjuk kelni. Ezalatt elkészítjük a besamelmártást.

A tejet felforraljuk takaréklángon. Ezzel egy időben szintén lassú tűzön felolvasszuk a vajat. Amíg a vaj fokozatosan oldódik fel, összekeverjük egy külön tálkába a lisztet és az őrölt szerecsendiót. Ezután fokozatosan elkeverjük a vajjal. Vigyázzunk, nehogy becsomósodjon. Ha a tej felforrt, levesszük a tűzről és beleöntjük a lisztes keveréket. Gyorsan és óvatosan dolgozunk, hogy egyrészt ne kapjon oda, másrészt szintén ne legyenek benne ököl nagyságú darabok. Takaréklángon főzzük forrásig. Hamar észrevehetjük, hogy eléggé be fog sűrűsödni. Ez azért fontos, mert különben hajlamos lenne kifolyni a tésztából, amikor megkenjük vele. A sütőben így is picit „oldódni” fog az állaga.

Na, de most térjünk vissza a tésztánkhoz.

Ha eltelt az egy óra, és mindent jól csináltunk, akkor remélhetőleg legalább dupla akkora a tésztánk, mint annak előtte. Siker esetén, az örömkönnyek elhullajtását követően hozzáadhatjuk a maradék lisztet, és jól összegyúrhatjuk vele. Ekkor már nyújtásra kész állapotba fog kerülni. Ha sikeresen kinyújtottuk, a besamelmártással megkenjük, és a szeletelt sajtokat, majd pedig a sonkánkat is rápakoljuk. Ezután egy nagy hengert görgetünk belőle. A tekercs elkészült, rajtunk áll, hogy már most rögtön szeleteket vágunk belőle, és úgy sütjük ki, vagy pedig egybe sütjük meg és utána szeleteljük fel. Én ez utóbbi megoldásnak a pártján állok. 

És akkor következzenek a hozzávalók:

Az anko nem más, mint japán édes babkrém. Mivel imádom az egzotikus ízeket, úgy döntöttem, megkóstolom én is, és csak reménykedni tudtam, hogy az én teremtményem ne csak gyenge kópiája legyen a tradicionális japán édességnek. Úgy érzem, nem vallottam kudarcot.

Legnagyobb meglepetésemre leginkább talán amolyan „lekvár” beütéssel bír. Próbálok párhuzamot találni valami mással, hátha jobban körül írhatóvá válik. Hmmm. Talán a szilvalekvárhoz hasonlít leginkább ízre, csak az ennél egy picit pikánsabb. Az anko kicsit visszafogottabban édes, egyáltalán nem gejj. Hozzátenném persze azt az aprócska tényt is, hogy én nem a hivatalos alapanyagból, az azuki babból csináltam, csak sima konzerv vörösbabból, így nem tudom mennyire mérvadó a benyomásom. De azt ki merem jelenteni, hogy a boltban kapható konzerv vörös babbal kifejezetten nagyon finom. Ahogyan utánanéztem egyébként, maga az azuki bab előkészítése sem igényel a magyar szokásoktól eltérő módszert. 

Az ankot amúgy rengeteg desszerthez felhasználják Japánban, viszont nekem most nem állt érdekemben egy kifejezetten „japános” sütit kreálni. Eszembe jutott ugyanis, hogy keverhetném a magyar konyhát a japánnal egy kicsit. Hiszen azért szerintem ritka, hogy egy háztartásban mindig kéznél egy kis mochi alapanyag, vagy éppen a halformájú palacsinta/gofri sütő. Alapvetően azt a célt tűztem ki magam elé, hogy abban az esetben, ha bejövős az édes babkrém, akkor viszonylag gyakran csinálnék belőle otthonra. Szeretem, ha változatos az étrendem desszert területén, és szerintem a péksütik, fánkok és palacsinták tekintetében is borzasztóan unalmasak már a jól bevált lekvárok, mogyoró vajkrémek, meg a különböző diabétesz gyanús csokoládék felhasználása.

Így a péksüti alapjául egy hó kifli tésztát választottam. Úgy éreztem, hogy a zsírral készült alap jól fog harmonizálni a bab viszonylag tompa ízével. Nem tévedtem, meglehetősen ütős kombót kaptam. Tényleg kár, hogy nincs hagyományos hal alakú gofri sütőm. A felkelő nap országában ugyanis a legnépszerűbb felhasználása az édes babkrémnek az ilyen gofrik megtöltése vele. Ezeket amúgy taiyakinak hívják.  

Itt a videó arról, hogyan készítettem el:

Itt pedig a hozzávalók:

Azért is ezzel a sütivel szeretném online naplóm előtt megnyitni az utat a további receptek számára, mert most, így szeptember végén, az ősz elején tökéletesen illeszkedik a hangulatomhoz.

A fahéjas, szegfűszeges ropogós tészta, az édeskés, mégis enyhén savanykás almapudinggal számomra mindent elmond, ami az őszről szól. A meghittséget. A nyugalmat. Nem a citrusok dominálnak benne, mint ahogyan azt a nyári édességek extravagáns, frissességgel telt íz világától elvárhatjuk. Viszont messze nem olyan telítő, mint például a bejgli, ami nálunk a tél kihagyhatatlan kelléke. Amit imádunk, mégis, minden egyes harapás egyszerre vonzza magával a következőt, és a bűntudatot is, ha az egyre szorgosabban felszökkenő kilókra gondolunk. Az őszi édességek mások, így ez az almapudingos kosárka is más.

Hozzávalók

A pudinghoz:

v  500 ml almalé

v  1 zacskó vaníliás pudingpor

v  4-5 evőkanál cukor

A tésztához:

v  250 gramm liszt

v  2 evőkanál cukor

v  fél teáskanál só

v  fél teáskanál szerecsendió

v  fél teáskanál szegfűszeg

v  1 teáskanál fahéj

v  250 gramm vaj/margarin

v  1 felespohár jéghideg víz

v  fél felespohár barackpálinka (de jó másmilyen is)

A dekorációhoz:

v  1 db szép nagy alma

v  3 evőkanál cukor

v  1 teáskanál fahéj

v  1 kávéskanál szódabikarbóna

v  100 ml almalé

Most pedig lássunk hozzá.

Micsoda izgalmak, kérem szépen!

1. Lépés - Az almapuding elkészítése

Na tehát, azért ezzel láttam hozzá a munkafolyamatnak, mert a pudingnak ki kell hűlnie, mire a kosárkába kerül. A kosárkáknak is ki kell hűlniük, de nekik ez gyorsabban megy. A képen ízlésesen elhelyezve láthatjuk, ahogyan ott ácsorog az almaleves mérőedény (400 ml), baloldalt bármilyen bolti vaníliás pudingpor, jobbra lent pedig kristálycukor. Természetesen nem von maga után büntetést, ha valaki barnacukrot, nádcukrot, melaszt, vagy kókuszvirágcukrot használ a megszokott helyett. Ízlés kérdése.

Kedves Olvasó!

Igen, Te ott a gép előtt!

Üdvözöllek a blogomon, Mignone Manó  világában!

Már egy jó ideje tervezek blogot indítani, mivel imádok sütni. Hogy tudok is? Ez jó kérdés.

Akadnak persze olyan sütemények, amelyek elkészítése zsigerből megy, és osztatlan sikert szoktak aratni. Úgymond, "mindig van valami a tarsolyomban".

De sajnos még messze nem áll mögöttem a konyha terén olyan mérhetetlenül nagy tapasztalat, hogy bármilyen receptet gond nélkül kivitelezzek. Tudni kell rólam, hogy mániám a kísérletezés, állandóan újabb és újabb recepteket kutatok, de néha akarva-akaratlanul is belefutok egy-egy vadhajtásába a szakácskönyveimnek. Ilyenkor pedig kétségbe szoktam esni. Mi a teendő?

Eldöntöttem, hogy ez a blog egyfajta naplóként fog funkcionálni, ahová bevonom az olvasóimat is. Ugyanis szeretnék fejlődni, és szívesen fogadom a tippeket, tanácsokat. 

Ugyanakkor szeretném azokat a klassz mesterműveimet is megosztani a gasztronómia művészetének szerelmeseivel, amik a személyes kedvenceim.